Csepel újság, 1984. május 4.

Egy tonna bronzból

A TÁNCOLÓ LÁNY

Április 18-án, a délelőtti órákban két kis furgon állt meg a Rákosi Endre út végén, a szolgáltatóház épületegyüttese előtt. Az egyikről nyolc markos férfiú kászálódott le, a másikról pedig - immár az előbbiek közreműködésével - egy ember nagyságú bronz-alkalmatosság. Még nyolcan is igencsak beleizzadtak, mire a szóban forgó súlyos tárgyat - a közeli kék iskola diákjainak kíváncsiskodó asszisztenciája mellett - a Sziget presszó előtti medencéig cipelték, és ott a helyére tették. Csepel ezzel újabb (sorrendben éppen a negyedszázadik) köztéri szoborral gyarapodott.

A Táncoló lány alkotójának, Csikai Mártának a nevét már sokfelé ismerik országszerte. Zalaegerszegen, Esztergomban, Egerben - és még jó pár vidéki városban - fölállított művei után ez a csepeli szobor a tizenkettedik, amelyből újólag megállapítható: a Táncoló lány alkotója egyetlen manapság divatos artba, izmusba nem sorolható be. "A szobrászatot nem az elkülönülés vagy a közösség felé emelkedés eszközének tekinti, csupán az emberi megfelelés egyik lehetőségének" - írta róla egyik méltatója. "Szeretem ezt a szó szerint is ,földhözragadt', rönkhöz kötött foglalkozást - mondta Csikai Márta. - Becsületes iparosmunka. Sárból, kőből, jó szerszámokkal, hétköznapi folyamatos munkával lassan előáll valami "ünnepélyes" dolog." Figurális nőalakjai a természet egyik legősibb, legmarkánsabb ,képződményeivel", a fákkal vannak rokonságban. (,,A fák nőtt szobrok - tartja Csikai Márta. - A gyökerektől kezdve a csúcson lévő levelekig minden fontos és egymásból következik.")

Ez a Táncoló lány is olyan, mint egy tavaszi zöldbe borult, százesztendős öreg-ifjú fa: súlyos, mégis üde, karcsú és vidám. Mialatt az avatott kezek elhelyezték a szobrot a talapzatán. rögzítették ott, s arra a néhány napra, amíg a cement megköt, háromlábú faállványzattal támasztották alá, nem csupán a gyerekek bámulták áhítattal a serény nyolcakat, de a borbély, meg az órás is ki-kilesett időnként üzletéből. Így, miközben a másfél-két órás szoborállítás amolyan befejező munkálataként a nyolc dolgos férfiú még lemosta a szobrot, talán a közönségnek is csinálták a ,,műsort". "A nyakát is mosd meg!" - biztatták röhögcsélve a Táncoló lány vállán csücsülő társukat, meg: "Fodrászhoz kellene vinni!" - vélték fennhangon. Meglehet, hogy kissé talán túl profán szavak ezek a magas képzőművészet e jeles . termékéhez, a szobornak azonban mégsem tudnak ártani. Tudniillik, ez a Táncoló lány - szép.

A tánc, az önfeledt és éppen nyilvánvaló mesterkéletlenségében harmonikus mozgás, a lendület sugallatának elvesztése nélkül megállított, bronzba öntött mozdulat mögött egyáltalán nem érezni a szobor egytonnás súlyát. Ugyanolyan légies és könnyed, mintha egy élő, fiatal, karcsú lány táncolna előttünk.

A kaviccsal kitöltött aljú kis medencében csobogó néhány centis víz, fölötte a Táncoló lánnyal, köröskörül a kiültetett virágokkal... minden bizonnyal kellemesen hangulatos környezete lesz a Sziget presszó teraszára kiült vendégeknek, minden arra járó, a környéken lakó csepelinek.

(jeney)